A sztoicizmus egy ókori görög–római filozófiai irányzat, amelyet Kitioni Zénón alapított, és amelyet később olyan római gondolkodók tettek ismertté, mint Seneca, Epiktétosz és Marcus Aurelius. Központi célja a belső nyugalom elérése, miközben azt tanítja, hogy a világot egy racionális rend, a logosz irányítja, amelyhez az embernek alkalmazkodnia kell. A sztoikus gondolkodás szerint a boldogság nem a külső körülményektől függ, hanem attól, hogyan viszonyulunk ezekhez a körülményekhez.
A filozófia egyik alapelve, hogy meg kell különböztetni azt, ami rajtunk múlik, attól, ami nem. A gondolataink, döntéseink és hozzáállásunk a mi irányításunk alatt állnak, míg a külső események nem. A szenvedés gyakran abból fakad, hogy rosszul ítéljük meg a dolgokat, ezért a sztoikus ember törekszik arra, hogy helyesen értelmezze a valóságot, és megőrizze érzelmi egyensúlyát. Nem az érzelmek elfojtása a cél, hanem azok megértése és a józan ész által történő irányítása.
A sztoicizmus szerint a legfőbb érték az erény, amely önmagában elegendő a boldogsághoz. Az erények közé tartozik a bölcsesség, a bátorság, az igazságosság és a mértékletesség. A külső javak, mint a gazdagság vagy a hírnév, közömbösek, bár lehetnek előnyben részesítettek vagy kerülendők. A halál természetes jelenség, amelytől nem kell félni, és a sztoikus gondolkodás hangsúlyozza, hogy a jelen pillanatra kell koncentrálni, nem pedig a múlton rágódni vagy a jövő miatt aggódni.
A sors elfogadása, amelyet amor fati-nak neveznek, szintén központi elem. Az ember a természet része, ezért összhangban kell élnie vele, és fel kell ismernie, hogy a nehézségek a fejlődés lehetőségei. A sztoikusok szerint az ember társas lény, így fontos a közösség és mások segítése. Az önuralom és a tudatos gondolkodás kulcsfontosságú, ahogyan a negatív képzelet gyakorlása és a hála is segíti a lelki egyensúly megőrzését.
A sztoicizmus nem csupán elméleti tanítás, hanem gyakorlati életvezetési útmutató. Célja, hogy az ember belső szabadságot érjen el, még akkor is, ha a külső körülmények ezt nem teszik lehetővé. A sztoikus ember nyugodt, kiegyensúlyozott, elfogadja azt, amit nem tud megváltoztatni, és cselekszik ott, ahol képes rá.